4.rész

Nem akartam közel kerülni Danny-hez. Féltem,hogy csalódni fogok benne.Besétáltam a fürdőbe és felvettem a száraz ruháimat.Mikor végeztem,összeraktam az ágyat,majd lesétáltam az emeletre. Danny éppen reggelit készített,mikor beértem a konyhába.
-Sajnálom,hogy egy kicsit bunkó voltam!-sétáltam oda hozzá.Rám nézett és elmosolyodott.
-Mi olyan vicces?-böktem meg az oldalát.
-Még ilyenkor is olyan ártatlan vagy!-fogta meg a derekam.Végigsimított az oldalamon,majd megnyalta a száját.Megpuszilta az arcomat.
-Fúj,nyálas puszi!-tettem a kezem a mellkasára.Elnevettem magam,mert annyira édesen nézett rám,hogy nem bírtam megállni.
-Igen,fúj?Nyálas puszi?-kérdezte nevetve,majd közelebb hajolt hozzám és végig nyalta az arcom.A kezem lefogta,hogy ne tudjam letörölni.
-Fúj,Danny!Miért?-tettettem a sértődöttet.Közelebb hajoltam hozzá én is és megnyaltam az orrát.Megunhatta,hogy szórakozok vele,mert felkapott és a nappaliba vitt.Leült a kanapéra és lovagló ülésben az ölébe húzott.Teljesen le voltam fagyva.Már nem is éreztem késztetést,hogy megnyaljam.
-Na most legyél merész kislány!-szórakozott velem.
-Danny...-bennem akadt a levegő,amikor kezei a csípőmre csúsztak.Nem tudtam ellenkezni.Az eszem azt mondta,hogy csak barátok vagyunk.A szívem pedig,hogy többet akarok.A kezem a tarkójára csúsztattam és úgy néztem rá.
-Nina,élvezed?-nézett rám kérdőn.Nem tudtam mit mondani.
-Haza kell mennem!-próbáltam leszállni róla,de kezével az ölében tartott.-Kérlek...-mondtam volna tovább,de engedelmesen leemelt az öléből.Minden egyes érintése perzselte a bőröm.
-Sajnálom!-motyogtam.Megfogtam a kezét,amit el akart húzni tőlem.Láttam rajta,hogy ennél többre számított.Nem akartam,hogy haragudjon rám.
-Csókolj meg!-fogtam meg a pólóját.
-Hogy mi?-kerekedett ki a szeme.
-Kérlek Danny!Csókolj meg!-léptem közelebb hozzá.-Szeretném!
Még mindig értetlenül nézett rám,de közelebb lépett(már ha ez lehetséges),kezével közre fogta az arcomat és elképesztő gyengédséggel megcsókolt.A lábaim túl nehéznek találták a testem megtartását és Danny pólójába kapaszkodtam.Istenem,ha most nem halok meg,akkor soha.Túl rövid ideig csókolt.Mikor elvált tőlem,rám nézett,én pedig még mindig próbáltam visszanyerni az erőmet.Megfogta a csípőmet és megtartott.
-Jól vagy?-kérdezte mosolyogva.Fülig pirultam.
-Nem bírok lábra állni!Remegnek...-nem tudtam befejezni,mert megint abba a pózba kerültünk a kanapén,amiben pár perccel ezelőtt is voltunk.Ott ültem az ölében és még így is nagy feladatnak tartottam,hogy egyensúlyban maradjak.
-Remélem így már jobb!-simított végig a karomon.Még mindig Danny pólóját szorongattam.Sosem csókolt még meg senki sem így. Danny hihetetlen volt.
-Most már tényleg haza kellene mennem!-fújtam ki a magamban tartott levegőt.Aprót bólintott és egy gyors puszit nyomott a számra.Fenekem alá nyúlt,megemelt és felkelt a kanapéról.Lerakott a földre és odanyújtotta a táskám.Már épp indultam volna ki az ajtón,amikor elkapta a kezem.
-Később találkozunk?-mosolygott rám.Bólintottam,majd kifelé vettem az irányt.Az utat egy 15-20 perc alatt tettem meg.Megkerestem a ház kulcsát,majd besiettem az ajtón.A konyhában anyát pillantottam meg,amint az ebédet készíti és Ryan-el beszélget.Besétáltam.
-Sziasztok!-köszöntem és egy halvány mosolyt villantottam feléjük.
-Szia!-köszöntek szinte kórusban. Ryan odajött és megölelt.
-Kicsim,remélem nem tettél semmi hülyeséget!-fordult felém anya is.Elpirultam szavai hallatára,mert akaratlanul is a csókra gondoltam.Én kértem,hogy csókoljon meg.Nem bántam.Olyan érzés volt,mintha egy pillanatra minden bajomat elfelejthettem volna.Miért van ez?Mi van velem?
-Jaj ne,Nina!Mit csináltatok?-nézett rám röhögve Ryan. Anya már nem volt felhőtlenül boldog.
-Semmit!Semmi rosszat!-haraptam be ajkaimat.
-Mi az,hogy semmi rosszat?Kisasszony,mit csináltatok?Halljam!-kiabált rám anya.Túlságosan félt mindentől.
-Mondtam már anya,hogy semmit!-húztam az idegeit.A törölgető rongyot levágta a konyhaszekrényre és teljes testével felém fordult.
-Ne akard,hogy veszekedjek veled!-fenyegetett.
-Anya,komolyan mondom csúcs vagy! 16 éves vagyok és még csak magán életem sem lehet!Ha tényleg tudni akarod elmondom!Kértem,hogy csókoljon meg!-jelentettem ki büszkén.Nem szerettem anyával veszekedni.Megfogtam magam,sarkon fordultam és becsapva magam mögött a bejárati ajtót,vásárolni indultam.Vennem kellett egy szép ruhát,ugyanis el fogok menni egy buliba ma este.A valaha volt legjobb ruhaüzletet választottam.Minden egyes csodás darabot felpróbáltam,majd megállapodtam egy gyönyörű fekete,combközépig erő ruhán.Mesésen festett.Csak rajtam nem.

Miután e mellett a ruha mellett döntöttem,megvettem,majd elhagytam az üzletet.Az utam egyenesen a kávézóba vezetett,ahol a szokásos forrócsokimat rendeltem.Leültem egy kinti asztalhoz,mikor Ryan-t láttam szembe jönni velem.Egy kicsit be megijedtem,mert csak úgy otthagytam anyával.

-Nina,te ezt most nem gondoltad komolyan,ugye?-ült le velem szembe.

-Ryan nézd!Anyukám úgy kezel,mintha 5 éves lennék. Danny-vel jól érzem magam!Olyan érzés volt megcsókolni,mintha még mindig rendes életet élnék és azon idegeskednék,hogy apukám mikor fogja kicsinálni,mert megcsókolta az ő egyetlen lányát!Vele teljes az életem.Nem tudom mit jelent ez!-kezdtem bele hosszú magyarázkodásomba.

-Figyelj Nina!Én teljesen megértelek,de anyukát vette át most apukád szerepét is és neki kell megvédenie a legjobb haveromtól!Nála rendesebb srácot-persze magamon kívül-nem ismerek!És biztosan nagyon tetszel neki!Csak ne siesd el!-érintette meg a kezem.A háttérben megszólalt a kedvenc számom,ami egy kicsit elterelte Ryan-ről a figyelmemet és halkan énekelni kezdtem.

-Nina,te figyelsz rám?-lengette meg kezét az arcom előtt legjobb barátom.

-Persze,sajnálom!-néztem rá.-Nem könnyű most nekem!Te tudom,hogy megértesz,de ugyanezt anyától is elvárom!Szeretném,hogy egy kicsit támogasson!-felálltam az asztaltól,majd a szemetesbe dobtam kiürült poharam és visszasétáltam az asztalhoz.

-Jössz vagy maradsz?-kérdeztem tőle érdeklődően.

-Mégis hova?-képedt el.

-Nem tudom,mondjuk haza?-háborodtam fel.Előbb ecseteli nekem,hogy hallgatnom kellene anyukámra,erre haza sem akar engedni.Éppen le akartam cseszni Ry fejét,amikor megszólalt a telefonom.

-Halló!-szóltam bele.

-Szia Nina!Ma este nincs kedved velem vacsorázni?-el hívott randira.El sem tudom hinni!Danny randira hívott.

-De,nagyon is!-nevettem.

-Komoly?Úristen,köszönöm!Este 8-ra érted megyek!-szinte biztosra vettem,hogy mosolyog.

-Rendben!Szia!

-Szia!-köszönt el,majd kinyomta a telefont.Mikor megfordultam,anyukám állt előttem és nem látszott valami boldognak.Istenem,csak ne ma!