-Te meg mi a jó francot művelsz?A rohadt életbe Nina!-ordított velem,majd odajött hozzám és megnézte mennyi hiányzik a dobozból.
-Nem vettem be!-remegett meg a hangom. Ryan haragudott rám.Tudom,hogy próbáltam véget vetni az életemnek,de jelen helyzetben ezt találtam megfelelőnek.
-Ryan!Hallod?Nem csináltam semmit!-hangom kétségbeesett volt.
-De megpróbáltad!-suttogta.Láttam a szemében,hogy csalódott bennem.
-Sajnálom!Ryan,kérlek!-fogtam meg a kezét,de elhúzta tőlem.
-Menj el zuhanyozni,addig megcsinálom az ágyat!-állt fel az ágyról.Egy könnycsepp lassan lefolyt az arcomon,majd a kezemre esett.Gyorsan szememhez kaptam,hogy letörölhessem a kitörni készülő könnyeimet.
-Rendben!-suttogtam,majd elindultam a fürdőbe.Mikor beértem,elborzadva néztem a tükörbe.Egy megtört lány nézett velem szembe,aki elvesztette az apukáját.Újabb könnyek jelentek meg az arcomon.Levetkőztem és a forróvíz alá álltam. Kb. 20 percig folyattam magamra a vizet,majd megtörölköztem és felöltöztem.Bementem a szobába,ahol Ryan az ágyon ült és a telefonját nyomkodta.
-Kész vagyok!-suttogtam.Rám nézett,majd közelebb jött.
-Meg ne próbálj még egyszer valami hülyeséget csinálni!-ölelt meg.Egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon.
-Megígérem!-néztem rá.Megkönnyebbült.A világ legjobb barátjának okoztam fájdalmat.
-Annyira sajnálom!Csak apa...-nem tudtam folytatni.A torkom égett,a szememből patakokban folytak a könnyek.
-Ssss!Megértem!Ne beszéljünk róla,Nina!Jó?-bólintottam és hagytam,hadd fektessen a takaró alá.Hamar elaludtam,mert azt már meg sem vártam,hogy Ryan elkészüljön.
*Reggel*
Ryan hangjára ébredtem,ami inkább morgás volt,mint beszéd.Valószínűleg álmodott.Itt feküdt mellettem,olyan ártatlanul.Tudtam,hogy még mindig nem felejtette el a tegnapi dolgot,éppen ezért féltem,hogy fog viselkedni.Gondoltam egyet és felöltöztem. Leugrottam a közeli kávézóba,ahol Ryan egyik haverjával Danny-vel találkoztam össze.
-Szia csajszi!Mi újság?-kérdezte és rám villantotta 1000 wattos mosolyát.
-Szia!Nem sok jó!-szomorodtam el.
-Egy kávé mellett elmeséled?-vetette fel az ötletet,amibe beleegyeztem,végül is nem nagy ügy.Már ahogy vesszük.A kérdés csak az,hogy elmondani vagy érezni?
-Menjünk!-indultam a bejárat felé.
A pulthoz léptünk,ahol a pincér csaj felvette a rendelésünket,majd adott nekünk egy asztalt.Én karamellás forrócsokit,Danny pedig mogyorós cappuccino-t rendelt.Amíg vártuk a rendelésünket,belekezdtem a mesélésbe.
-Szóval az a helyzet-nyeltem egy nagyot-hogy apukám meghalt!-Danny-nek tátva maradt a szája.
-Nina,úr isten!Őszinte részvétem!Ha bármiben segíthetek,csak szólj!-puszilta meg az arcom.
-Köszönöm,nagyon aranyos vagy!
-Te pedig gyönyörű!-bókolt,amire elpirultam,bár tudtam,hogy egyáltalán nem igaz.
-Ne hazudj Danny!-mondtam halál komolyan.
-Miben?-vágott értetlen fejet.
-Hogy gyönyörű vagyok!Mert nem!Utálom magam.Azt,ahogy kinézek,aki vagyok!Utálom!-éreztem,hogy szememet égetik a könnyek,ahogy magamra gondoltam.
-Jaj,Nina!Gyere ide!Álomszép vagy!Szóval meg nem halljak többször tőled ilyet!-na tudom,miben hasonlítanak Ryan-el.
-Hogy tereljem a témát,nincs kedved eljönni velem sétálni?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-De,nagyon is!-mosolyogtam,majd megittam a maradék forrócsokim és felálltam az asztaltól.
-Ideadod a kezed?-nyújtotta felém elég nagy mancsát.Elfogadtam a gesztust,majd kezét enyémre zárta és elindultunk.A park felé vettük az irányt,ahol egy ismeretlen sráccal találkoztunk.
-Sziasztok!Kell anyag?-nézett ránk a fiú,majd a kabátjából pár tablettát húzott elő. Danny lehajtotta a fejét és nemet intett.Megfigyeltem a legjobb pillanatot,összenéztem a sráccal,aki kacsintott.
-Akkor sziasztok!-köszönt el,majd mikor elment mellettem,a kezembe adott egy kis tasakot,amit Danny nem vett észre.
-Ez furcsa volt!Nem is ismerem!-vágott hülye fejet Danny. El nevettem magam arcát látva és a vállába ütöttem.
-Tudod,vannak véletlenek!-kacsintottam,majd utunkat tovább folytatva a házához értünk.Betessékelt,majd megkérdezte,hogy miért akartam idejönni.
-Gondoltam,hogy videó játékozhatnánk vagy tv-t nézhetnénk anélkül,hogy megfagynánk.
-Hát,engem nem zavar!-kacsintott rám.Közelebb lépett,majd kezét a derekamra rakta.
-Tudod,nem vagyok olyan lány,aki a két szép szemedért a karjaidba omlik!-vettem le kezét a derekamról.
-Szóval szép a szemem!Neked meg a tested!-mosolygott.Elég kritikus pontot ütött nálam.
-Kapd be Morgan!-vágtam neki egy párnát,majd kirontottam az ajtón.Meg akartam halni,bár tudtam,hogy az nem segít a tényen,hogy ronda vagyok,mert másik úgyis mindig emlékeztetnek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése