5.rész

Megdermedve álltam anya előtt és vártam,hogy mit fog mondani.
-Haza,most!-kiabált velem.-Otthon beszédem van veled!
Mivel nem akartam még jobban összeveszni anyával,ezért megindultam a hazafelé vezető út felé.Anya a nyomomban volt és látszólag alig várta,hogy hazaérjünk.Mikor már az ajtó előtt voltunk,megállt,megkereste a kulcsát és kinyitotta az ajtót.Beengedett,majd ő is bejött és a nappaliba vette az irányt.Leült a fotelba,amíg én a kanapén foglaltam helyet.
-Mégis mit képzelsz magadról?Te ezt,hogy gondoltad?-emelte meg a hangját anya.
-Nem érted,hogy azt szeretném,hogy felnőttként kezelj,nem pedig úgy mint egy pisist!-a hangom kétségbeesett volt.
-Tudod,Nina ahhoz,hogy felnőttként kezeljelek úgy is kellene viselkedned!Csak próbálok olyan lenni,mint az apád volt!-ennél a mondatánál már nem bírtam tovább.A könnyeim végigfolytak az arcomon.
-Te soha nem leszel olyan,mint apa!-kiabáltam,majd fogtam magam és felrohantam a szobámba.Mikor felértem,ledobtam magam az ágyra és utat engedtem a könnyeimnek.Hangosan zokogtam.A szekrényről levettem az apával közös képemet és visszagondoltam,milyen is volt vele.Újabb sírógörcs tört rám.Egy hülye gondolattól vezérelve,kimásztam az ablakon és elindultam Danny-hez. A könnyeimtől alig láttam az utat,de mentem tovább.Megkönnyebbültem felsóhajtottam,amikor megláttam az ismerős házat.Odasétáltam az ajtóhoz és bekopogtattam.Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó és Danny-t pillantottam meg mögötte.Először meglepődött,majd aggódva nézett rám.
-Mi történt?-kérdezte.
Ahelyett,hogy válaszoltam volna a karjaiba borultam és zokogtam.A lábaim túl nehéznek tartották megtartani a súlyom,ezért szó szerint Danny karjaiba estem.Felkapott,majd bevitt a házba és lefektetett a kanapéra.Leült mellém és simogatta a karom.
-Elmondod,hogy mi történt?-kérdezte aggodalmaskodva.
-Anya...veszekedtünk....eljöttem otthonról...hozzád!-kapkodtam a levegőt.
-Gyere ide!-ölelt szorosan magához.Az arcunk milliméterekre voltak egymástól,mikor Danny közelebb hajolt és megcsókolt.Derekamnál fogva lejjebb húzott a kanapén,hogy kényelmesen feküdjek,majd fölém tornyosult és úgy csókolt tovább.Kezemet a hajába vezettem és finoman meghúztam.Abbahagyta ajkaim kényeztetését és felemelkedett rólam.
-Gyere,keresünk neked ruhát!-nyújtotta felém a kezét.Elfogadtam,majd felsétáltunk az emeltre keresni egy ruhát.Leültem az ágyra,amíg Danny előhúzott egy inget és egy boxer-t a szekrényből.
-Én...ez annyira furcsa!-szólaltam meg végül.
-Mi?-ült le mellém az ágyra.
-Hát,hogy azt hiszem,szerelmes vagyok beléd!-hajtottam le a fejem.Az arcom égett,nem voltam képes Danny szemébe nézni.
-Én is beléd!-csókolt meg.-Nagyon sajnálom!
-Mit?-kérdezem értetlenül.
Ajtó csapódására leszek figyelmes.Gyors léptek hallatszanak lentről,majd egyre feljebb haladnak.Végül kicsapódott a szoba ajtaja és Ryan-t pillantottam meg,amit belép a hálóba és felém indul.
-Ne!-sikítottam.Tudtam,hogy mit akar.Hazavinni. Danny szólt neki,hogy itt vagyok.Utálom.Miért kellett ezt?
-Miért?-néztem könnyes szemmel Danny-re.
-Annyira sajnálom!-nézett vissza rám. Ryan próbálta megfogni a lábam,de hátráltam és leestem az ágyról.Jelen pillanatban nem érdekelt,hogy mennyire fájt,a sarokba hátráltam.
-Nina,nem vagy tisztába azzal,amiket teszel!Sokk hatása alatt lehetsz apukád halála óta!Úgy viselkedsz,mintha még mindig élne!-suttogta Ryan.
-Nem vihetsz haza!-kiáltottam,amikor még közelebb sétált.Már elege lett a hisztimből és felkapott,majd levitt az emeletről.Rugdostam és ütöttem,ahogy csak tudtam,de nem rakott le.
-Utállak mindkettőtöket!-kiabáltam,amíg Ryan kivitt a kocsihoz.Beültetett,majd kinn maradt beszélni Danny-vel. Ha a szememmel ölni tudnék,akkor halottak lennének.Miután megbeszélték a dolgaikat,Ryan beszállt és haza hajtott.Felvitt a szobámba és otthagyott.Kis idő múlva elaludtam.

*Másnap*

Mivel még a téli szünet utolsó napjait töltöm otthon,egyedül voltam.Anya dolgozni ment,apa pedig már nem volt.Elegem van Danny-ből. Becsapott és éppen,ezért utálom.Nem akarom látni.Lesétáltam a konyhába,amikor csöngettek.Elindultam ajtót nyitni,de mikor kinyitottam Danny állt ott.Beengedtem és vártam.

-Mondd el,mit titkolsz!-mondta dühösen.

-Nem lehet...-folytak le a könnyek az arcomon.-Menj el!-utasítottam.

-Kérlek,Nina!-suttogja.

-Menj el!-csak néz rám.Megfordulok és elindulok felfele a lépcsőn.

-Ne merj megint elfutni a probléma elől!-kiált utánam és hallom,ahogy megindul ő is.Gyorsabbra veszem a tempót,de ő gyorsabb és utolér.Nekinyom a falnak,csuklómat lefogva tartja a fejem fölött. Vészesen közel hajol.Érzem a lélegzetét a számon.

-Most mondd,hogy menjek el!-suttogja szinte a számba.Nem mozdulok.Egy árva szót nem bírok kinyögni.Az eszem már megint veszekszik a szívemmel.Az szem azt akarja,hogy küldjem el.A szívem pedig,hogy örökké mellette akarok maradni,mert szeretem.

-Tedd meg és itt sem vagyok,ígérem!-néz jelentőségteljesen a szemebe.-Szeretnélek megcsókolni!-suttogja rekedtes hangján.Egyetlen szót tudok kinyögni,azt is szinte némán.

-Csókolj!

Ajkai szenvedélyesen tapadnak az enyémhez.Úgy csókol,mintha az élete múlna rajta.Az övé nem,de az enyém ezen a csókon múlik.El fogok olvadni a kezébe.Megremeg a lábam,amit ő is észrevesz és belemosolyog a csókba.Szája elválik enyémtől és a szembe néz.

-Rohadtul szeretlek,Nina Justice!-suttogja.

-Én is szeretlek!-mosolygok rá.

-Mindig itt leszek neked!De nem csak most,hanem örökké!-csókol meg.

4.rész

Nem akartam közel kerülni Danny-hez. Féltem,hogy csalódni fogok benne.Besétáltam a fürdőbe és felvettem a száraz ruháimat.Mikor végeztem,összeraktam az ágyat,majd lesétáltam az emeletre. Danny éppen reggelit készített,mikor beértem a konyhába.
-Sajnálom,hogy egy kicsit bunkó voltam!-sétáltam oda hozzá.Rám nézett és elmosolyodott.
-Mi olyan vicces?-böktem meg az oldalát.
-Még ilyenkor is olyan ártatlan vagy!-fogta meg a derekam.Végigsimított az oldalamon,majd megnyalta a száját.Megpuszilta az arcomat.
-Fúj,nyálas puszi!-tettem a kezem a mellkasára.Elnevettem magam,mert annyira édesen nézett rám,hogy nem bírtam megállni.
-Igen,fúj?Nyálas puszi?-kérdezte nevetve,majd közelebb hajolt hozzám és végig nyalta az arcom.A kezem lefogta,hogy ne tudjam letörölni.
-Fúj,Danny!Miért?-tettettem a sértődöttet.Közelebb hajoltam hozzá én is és megnyaltam az orrát.Megunhatta,hogy szórakozok vele,mert felkapott és a nappaliba vitt.Leült a kanapéra és lovagló ülésben az ölébe húzott.Teljesen le voltam fagyva.Már nem is éreztem késztetést,hogy megnyaljam.
-Na most legyél merész kislány!-szórakozott velem.
-Danny...-bennem akadt a levegő,amikor kezei a csípőmre csúsztak.Nem tudtam ellenkezni.Az eszem azt mondta,hogy csak barátok vagyunk.A szívem pedig,hogy többet akarok.A kezem a tarkójára csúsztattam és úgy néztem rá.
-Nina,élvezed?-nézett rám kérdőn.Nem tudtam mit mondani.
-Haza kell mennem!-próbáltam leszállni róla,de kezével az ölében tartott.-Kérlek...-mondtam volna tovább,de engedelmesen leemelt az öléből.Minden egyes érintése perzselte a bőröm.
-Sajnálom!-motyogtam.Megfogtam a kezét,amit el akart húzni tőlem.Láttam rajta,hogy ennél többre számított.Nem akartam,hogy haragudjon rám.
-Csókolj meg!-fogtam meg a pólóját.
-Hogy mi?-kerekedett ki a szeme.
-Kérlek Danny!Csókolj meg!-léptem közelebb hozzá.-Szeretném!
Még mindig értetlenül nézett rám,de közelebb lépett(már ha ez lehetséges),kezével közre fogta az arcomat és elképesztő gyengédséggel megcsókolt.A lábaim túl nehéznek találták a testem megtartását és Danny pólójába kapaszkodtam.Istenem,ha most nem halok meg,akkor soha.Túl rövid ideig csókolt.Mikor elvált tőlem,rám nézett,én pedig még mindig próbáltam visszanyerni az erőmet.Megfogta a csípőmet és megtartott.
-Jól vagy?-kérdezte mosolyogva.Fülig pirultam.
-Nem bírok lábra állni!Remegnek...-nem tudtam befejezni,mert megint abba a pózba kerültünk a kanapén,amiben pár perccel ezelőtt is voltunk.Ott ültem az ölében és még így is nagy feladatnak tartottam,hogy egyensúlyban maradjak.
-Remélem így már jobb!-simított végig a karomon.Még mindig Danny pólóját szorongattam.Sosem csókolt még meg senki sem így. Danny hihetetlen volt.
-Most már tényleg haza kellene mennem!-fújtam ki a magamban tartott levegőt.Aprót bólintott és egy gyors puszit nyomott a számra.Fenekem alá nyúlt,megemelt és felkelt a kanapéról.Lerakott a földre és odanyújtotta a táskám.Már épp indultam volna ki az ajtón,amikor elkapta a kezem.
-Később találkozunk?-mosolygott rám.Bólintottam,majd kifelé vettem az irányt.Az utat egy 15-20 perc alatt tettem meg.Megkerestem a ház kulcsát,majd besiettem az ajtón.A konyhában anyát pillantottam meg,amint az ebédet készíti és Ryan-el beszélget.Besétáltam.
-Sziasztok!-köszöntem és egy halvány mosolyt villantottam feléjük.
-Szia!-köszöntek szinte kórusban. Ryan odajött és megölelt.
-Kicsim,remélem nem tettél semmi hülyeséget!-fordult felém anya is.Elpirultam szavai hallatára,mert akaratlanul is a csókra gondoltam.Én kértem,hogy csókoljon meg.Nem bántam.Olyan érzés volt,mintha egy pillanatra minden bajomat elfelejthettem volna.Miért van ez?Mi van velem?
-Jaj ne,Nina!Mit csináltatok?-nézett rám röhögve Ryan. Anya már nem volt felhőtlenül boldog.
-Semmit!Semmi rosszat!-haraptam be ajkaimat.
-Mi az,hogy semmi rosszat?Kisasszony,mit csináltatok?Halljam!-kiabált rám anya.Túlságosan félt mindentől.
-Mondtam már anya,hogy semmit!-húztam az idegeit.A törölgető rongyot levágta a konyhaszekrényre és teljes testével felém fordult.
-Ne akard,hogy veszekedjek veled!-fenyegetett.
-Anya,komolyan mondom csúcs vagy! 16 éves vagyok és még csak magán életem sem lehet!Ha tényleg tudni akarod elmondom!Kértem,hogy csókoljon meg!-jelentettem ki büszkén.Nem szerettem anyával veszekedni.Megfogtam magam,sarkon fordultam és becsapva magam mögött a bejárati ajtót,vásárolni indultam.Vennem kellett egy szép ruhát,ugyanis el fogok menni egy buliba ma este.A valaha volt legjobb ruhaüzletet választottam.Minden egyes csodás darabot felpróbáltam,majd megállapodtam egy gyönyörű fekete,combközépig erő ruhán.Mesésen festett.Csak rajtam nem.

Miután e mellett a ruha mellett döntöttem,megvettem,majd elhagytam az üzletet.Az utam egyenesen a kávézóba vezetett,ahol a szokásos forrócsokimat rendeltem.Leültem egy kinti asztalhoz,mikor Ryan-t láttam szembe jönni velem.Egy kicsit be megijedtem,mert csak úgy otthagytam anyával.

-Nina,te ezt most nem gondoltad komolyan,ugye?-ült le velem szembe.

-Ryan nézd!Anyukám úgy kezel,mintha 5 éves lennék. Danny-vel jól érzem magam!Olyan érzés volt megcsókolni,mintha még mindig rendes életet élnék és azon idegeskednék,hogy apukám mikor fogja kicsinálni,mert megcsókolta az ő egyetlen lányát!Vele teljes az életem.Nem tudom mit jelent ez!-kezdtem bele hosszú magyarázkodásomba.

-Figyelj Nina!Én teljesen megértelek,de anyukát vette át most apukád szerepét is és neki kell megvédenie a legjobb haveromtól!Nála rendesebb srácot-persze magamon kívül-nem ismerek!És biztosan nagyon tetszel neki!Csak ne siesd el!-érintette meg a kezem.A háttérben megszólalt a kedvenc számom,ami egy kicsit elterelte Ryan-ről a figyelmemet és halkan énekelni kezdtem.

-Nina,te figyelsz rám?-lengette meg kezét az arcom előtt legjobb barátom.

-Persze,sajnálom!-néztem rá.-Nem könnyű most nekem!Te tudom,hogy megértesz,de ugyanezt anyától is elvárom!Szeretném,hogy egy kicsit támogasson!-felálltam az asztaltól,majd a szemetesbe dobtam kiürült poharam és visszasétáltam az asztalhoz.

-Jössz vagy maradsz?-kérdeztem tőle érdeklődően.

-Mégis hova?-képedt el.

-Nem tudom,mondjuk haza?-háborodtam fel.Előbb ecseteli nekem,hogy hallgatnom kellene anyukámra,erre haza sem akar engedni.Éppen le akartam cseszni Ry fejét,amikor megszólalt a telefonom.

-Halló!-szóltam bele.

-Szia Nina!Ma este nincs kedved velem vacsorázni?-el hívott randira.El sem tudom hinni!Danny randira hívott.

-De,nagyon is!-nevettem.

-Komoly?Úristen,köszönöm!Este 8-ra érted megyek!-szinte biztosra vettem,hogy mosolyog.

-Rendben!Szia!

-Szia!-köszönt el,majd kinyomta a telefont.Mikor megfordultam,anyukám állt előttem és nem látszott valami boldognak.Istenem,csak ne ma!

3.rész

Hagytam,hogy könnyeim utat törjenek maguknak,bár nem akartam sírni.Nem lehet mindig mindent sírással megoldani.Szomorúságomnak köszönhetően még az eső is eleredt.Nem akartam visszamenni a házba,ezért inkább leültem a padra a hátsó kertben.Már vagy egy fél órája ülhettem ott,ami nekem mondjuk óráknak tűnt,amikor egy kéz érintette meg a vállam.Már elég sötét volt,de még így is ki tudtam venni Danny alakját,amit leül mellém.El voltam ázva,a hajam csomókban állt a víztől.Elég borzalmas látványt nyújthattam.Még csak rá sem néztem Danny-re,hanem duzzogtam tovább.Lábamat mellkasomhoz húztam és lehajtottam a fejem.
-Gyere be,meg fogsz fázni!-nyúlt volna a kezemért,de elrántottam tőle.-Elárulod mi a baj?-sóhajtott. Némán álltam minden kérdését,bár tudtam,nem fogom sokáig bírni.-Szóval nem fogsz hozzám szólni,ugye?
-Tudod,hogy milyen érzés az,ha valaki gyönyörűnek hisz téged,de nem gondol bele,hogy milyen borzalmas dolgokkal éred el azt,hogy ilyennek lássanak?Van valaki,aki midig emlékeztet arra,hogy megtetted azokat a dolgokat és csak így lát benned valami!-a hangom kétségbeesetten csengett.
-Nina ezt nem értem!Gyönyörű vagy és mindig is az voltál!Miért nem ismered már be?-nézett a szemembe.
-Hogy ismerjem be,ha egy dagadt,ronda lányt látok,ha a tükörbe nézek?-kiabáltam.Az eső még jobban szakadni kezdett.Már Danny is teljesen elázott.Sötét volt.Vajon,hogy a fenébe fogok hazajutni.Nem szólt semmit.Közelebb ült hozzám és átölelt.Valahogy jó volt a közelsége.Megnyugtatott.Biztonságban éreztem magam.
-Mit szólnál,ha most bemennénk és adnék valami száraz ruhát?-állt fel a padról.
-Nem!Haza kell mennem!Egész nap nem voltam otthon!Ott hagytam minden szó nélkül anyát és Ryan-t!-mondtam fáradtan.
-Nem engedlek ilyen időben haza!Ha bementünk felhívod anyukádat és Ryan-t,hogy ma nálam alszol és ne aggódjanak!Rendben?-kérdőn nézett rám.Bólintottam.Megfogta kezemet és bevezetett a lakásba.Nagyon úgy tűnik,hogy vihar lesz.Utálom a vihart.Kiskorom óta félek tőle.Mikor felértünk Danny felhúzott az emeleten lévő szobájába és a kezembe nyomott egy pólót.
-A bugyid is vizes?-nézett rám és az éjjeli szekrény fiókjához sétált.Teljesen elpirultam.
-Öhm,igen!-hajtottam le a fejem.A szekrényből kivett egy boxer-t és odanyújtotta,majd megmutatta hol a fürdő,ahol átöltözhetek.Miután kész voltam,a ruháimat a radiátorra tettem és lesétáltam a nappaliba,ahol Danny ült két pohár forró teával.Remegett a lábam,ahogy sétáltam le a lépcsőn.Soha egy fiú sem látott még egy szál fehérneműben még akkor sem,ha az nem a sajátom.
-Kész vagyok!-sétáltam bátortalanul a kanapéhoz. Danny alaposan végigmért és odanyújtotta a teát.Remegő kezekkel elvettem tőle a bögrét,majd leültem a kanapéra. Danny közelebb húzódott hozzám,majd ideadta a telefonom,amit inkább meg sem kérdeztem,hogy került hozzá.
-Felhívod anyukádat?Én addig elmegyek zuhanyozni!-nyomta kezembe a készüléket,majd felállt és elsétált a mosdó felé.Tárcsáztam a számot,amit anyukám két csörgés után fel is vett.
-Nina,van fogalmad róla,hogy mennyit aggódtam miattad?Reggel óta nem vagy itthon!Mégis hol a franca voltál egész nap és mégis miért nem vagy már itthon?-kiabált velem anya a vonal másik végéről.
-Neked is szia anyu!Ne aggódj értem,ma itt alszok Danny-nél. Sajnálom,hogy nem szóltam reggel,de szükségem volt egy kis magányra.Összetalálkoztam a kávézóba Danny-vel,akivel egész nap voltam.Eljöttünk hozzájuk mire besötétedett és ezért nem megyek ma haza!
-Az addig rendben kicsim,hogy ott alszol nála,de se ruhád,se semmid nincs nála!Mégis miben fogsz aludni?
-Adott nekem ruhát!-mosolyodtam el.Eljátszottam a gondolattal,hogy milyen érzés Danny-vel itt lenni.Élveztem a vele töltött napot és mindent,ami ma történt.
-Rendben kicsim!Csak arra kérlek,hogy ne csinálj semmi hülyeséget!-figyelmeztetett anya.
-Anya,nem fogok lefeküdni vele!Remélem tudod!Most viszont mennem kell,majd holnap találkozunk!-azzal kinyomtam a telefont.Összehúztam magam a kanapén és mosolyogtam.Miért tölt el ilyen jó érzéssel,ha Danny-vel lehetek?Miért érzem vele ennyire jól magam?Gondolataimat Danny megjelenő alakja zavarta meg.Ránéztem és rögtön vissza is fordultam.Csak egy melegítő nadrág volt rajta.Frissem mosott haja még csupa víz volt,ami igazán szexivé tette.A teste pedig...elakad a lélegzetem is.Lehajtottam a fejem és igazán érdekesnek találtam sötétkékre lakkozott körmeimet.Odasétált mellém,majd ledobta magát a kanapéra.
-Beszéltél anyukáddal?-nézett rám.A szememmel még mindig a lábaimat néztem.
-Öhm...igen!Nem haragszik rám!-mosolyogtam rá.Gyönyörű barna szemei csapdába ejtettek.
-Nem vagy álmos?-mosolyodott el.Végigsimított a karomon,amitől kirázott a hideg.
-Hát..egy kicsit!-igazából nem tudtam volna aludni.
-Gyere!-állt fel és felém nyújtotta a kezét.Lentebb húztam a pólóját,majd megfogtam a kezét.Hallottam,ahogy rajta kuncogott.
-Imádom,hogy ilyen félénk vagy!-suttogta.Hangjától végigfutott a hátamon a hideg.Az eső még mindig szakadt odakinn és párszor villámlott is.Felsikoltottam,mert egy óriásit dörgött az ég.Gyorsan felfutottam az emeltre és a fal mellé húzódtam.Nagyon félek a vihartól.Ilyenkor mindig apa vigyázott rám és most kifejezetten rossz érzés fogott el.Arcomat a tenyerembe temettem és remegtem.Próbáltam légzésemet szabályozni,de csak kapkodtam a levegőt a feltörő emlékek miatt. Danny odarohant hozzám és leguggolt mellém.Valószínű,hogy megijesztettem.
-Mi a baj?-húzott az ölébe.Megremegtem cselekedete miatt,mert nem voltam igazán hozzászokva,hogy ilyen közel legyek a fiúkhoz.
-Semmi!-bújtam a mellkasához.A teste meleg volt és hallottam heves lélegzetét.Most ez azért van,mert aggódik értem vagy,mert az ölében ülök.
-Ne hazudj Nina!Legalább nekem ne!-fordította arcomat maga felé.Nem tudtam mit tenni,elmondtam neki az apával történt dolgokat.Az emlékeimet.
-Félek!Nagyon!-fogtam meg a kezét.Velem a kezében felállt a földről és a hálóba vitt.A saját szobájába.Lefektetett az ágyra,betakart,majd bebújt mellém.Kikerekedett szemekkel néztem rá,de ő nyugtatóan rám mosolygott.
-Ne aggódj!Nem fogok úgy hozzád érni!-puszilta meg a homlokom.Odabújtam hozzá,majd egy kis idő múlva elnyomott az álom.

*Reggel*

Danny

Körülbelül 8 óra lehetett,amikor felébredtem. Nina még mindig aludt.Lementem csinálni egy bögre kakaót,majd visszasétáltam a szobába. Nina már felébredt és kezei mögül nézett rám.

-Jó reggelt szépség!-adtam egy puszit az arcára.

-Danny!-nézett rám mérgesen.-Ne nevezz így!Barátok vagyunk és nem szeretném,ha a barátságunk megváltozna.-pislogott rám.Bólintottam,majd kisétáltam a szobából.

Tessék a következő rész! Ennyi ötletem volt szóval összehoztam egy rész,remélem tetszik! :)

Puszi:Viki

2.rész

Azon voltam,hogy miként is vethetnék véget nyomorúságos életemnek.A szekrényemben találtam pár fájdalomcsillapító tablettát,amit Ryan miatt nem tudtam bevenni.

-Te meg mi a jó francot művelsz?A rohadt életbe Nina!-ordított velem,majd odajött hozzám és megnézte mennyi hiányzik a dobozból.

-Nem vettem be!-remegett meg a hangom. Ryan haragudott rám.Tudom,hogy próbáltam véget vetni az életemnek,de jelen helyzetben ezt találtam megfelelőnek.

-Ryan!Hallod?Nem csináltam semmit!-hangom kétségbeesett volt.

-De megpróbáltad!-suttogta.Láttam a szemében,hogy csalódott bennem.

-Sajnálom!Ryan,kérlek!-fogtam meg a kezét,de elhúzta tőlem.

-Menj el zuhanyozni,addig megcsinálom az ágyat!-állt fel az ágyról.Egy könnycsepp lassan lefolyt az arcomon,majd a kezemre esett.Gyorsan szememhez kaptam,hogy letörölhessem a kitörni készülő könnyeimet.

-Rendben!-suttogtam,majd elindultam a fürdőbe.Mikor beértem,elborzadva néztem a tükörbe.Egy megtört lány nézett velem szembe,aki elvesztette az apukáját.Újabb könnyek jelentek meg az arcomon.Levetkőztem és a forróvíz alá álltam. Kb. 20 percig folyattam magamra a vizet,majd megtörölköztem és felöltöztem.Bementem a szobába,ahol Ryan az ágyon ült és a telefonját nyomkodta.

-Kész vagyok!-suttogtam.Rám nézett,majd közelebb jött.

-Meg ne próbálj még egyszer valami hülyeséget csinálni!-ölelt meg.Egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon.

-Megígérem!-néztem rá.Megkönnyebbült.A világ legjobb barátjának okoztam fájdalmat.

-Annyira sajnálom!Csak apa...-nem tudtam folytatni.A torkom égett,a szememből patakokban folytak a könnyek.

-Ssss!Megértem!Ne beszéljünk róla,Nina!Jó?-bólintottam és hagytam,hadd fektessen a takaró alá.Hamar elaludtam,mert azt már meg sem vártam,hogy Ryan elkészüljön.

*Reggel*

Ryan hangjára ébredtem,ami inkább morgás volt,mint beszéd.Valószínűleg álmodott.Itt feküdt mellettem,olyan ártatlanul.Tudtam,hogy még mindig nem felejtette el a tegnapi dolgot,éppen ezért féltem,hogy fog viselkedni.Gondoltam egyet és felöltöztem. Leugrottam a közeli kávézóba,ahol Ryan egyik haverjával Danny-vel találkoztam össze.

-Szia csajszi!Mi újság?-kérdezte és rám villantotta 1000 wattos mosolyát.

-Szia!Nem sok jó!-szomorodtam el.

-Egy kávé mellett elmeséled?-vetette fel az ötletet,amibe beleegyeztem,végül is nem nagy ügy.Már ahogy vesszük.A kérdés csak az,hogy elmondani vagy érezni?

-Menjünk!-indultam a bejárat felé.

A pulthoz léptünk,ahol a pincér csaj felvette a rendelésünket,majd adott nekünk egy asztalt.Én karamellás forrócsokit,Danny pedig mogyorós cappuccino-t rendelt.Amíg vártuk a rendelésünket,belekezdtem a mesélésbe.

-Szóval az a helyzet-nyeltem egy nagyot-hogy apukám meghalt!-Danny-nek tátva maradt a szája.

-Nina,úr isten!Őszinte részvétem!Ha bármiben segíthetek,csak szólj!-puszilta meg az arcom.

-Köszönöm,nagyon aranyos vagy!

-Te pedig gyönyörű!-bókolt,amire elpirultam,bár tudtam,hogy egyáltalán nem igaz.

-Ne hazudj Danny!-mondtam halál komolyan.

-Miben?-vágott értetlen fejet.

-Hogy gyönyörű vagyok!Mert nem!Utálom magam.Azt,ahogy kinézek,aki vagyok!Utálom!-éreztem,hogy szememet égetik a könnyek,ahogy magamra gondoltam.

-Jaj,Nina!Gyere ide!Álomszép vagy!Szóval meg nem halljak többször tőled ilyet!-na tudom,miben hasonlítanak Ryan-el.

-Hogy tereljem a témát,nincs kedved eljönni velem sétálni?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-De,nagyon is!-mosolyogtam,majd megittam a maradék forrócsokim és felálltam az asztaltól.

-Ideadod a kezed?-nyújtotta felém elég nagy mancsát.Elfogadtam a gesztust,majd kezét enyémre zárta és elindultunk.A park felé vettük az irányt,ahol egy ismeretlen sráccal találkoztunk.

-Sziasztok!Kell anyag?-nézett ránk a fiú,majd a kabátjából pár tablettát húzott elő. Danny lehajtotta a fejét és nemet intett.Megfigyeltem a legjobb pillanatot,összenéztem a sráccal,aki kacsintott.

-Akkor sziasztok!-köszönt el,majd mikor elment mellettem,a kezembe adott egy kis tasakot,amit Danny nem vett észre.

-Ez furcsa volt!Nem is ismerem!-vágott hülye fejet Danny. El nevettem magam arcát látva és a vállába ütöttem.

-Tudod,vannak véletlenek!-kacsintottam,majd utunkat tovább folytatva a házához értünk.Betessékelt,majd megkérdezte,hogy miért akartam idejönni.

-Gondoltam,hogy videó játékozhatnánk vagy tv-t nézhetnénk anélkül,hogy megfagynánk.

-Hát,engem nem zavar!-kacsintott rám.Közelebb lépett,majd kezét a derekamra rakta.

-Tudod,nem vagyok olyan lány,aki a két szép szemedért a karjaidba omlik!-vettem le kezét a derekamról.

-Szóval szép a szemem!Neked meg a tested!-mosolygott.Elég kritikus pontot ütött nálam.

-Kapd be Morgan!-vágtam neki egy párnát,majd kirontottam az ajtón.Meg akartam halni,bár tudtam,hogy az nem segít a tényen,hogy ronda vagyok,mert másik úgyis mindig emlékeztetnek rá.

1.rész

Ryan és én lesiettünk az ebédlőbe és helyet foglaltunk az asztalnál.Anya behozta a vacsorát és leült velem szembe.Apa még mindig nem ért haza a munkából.Szinte sosincs itthon.A karácsonyt is nélküle kellett töltenünk,mert az irodába kellett maradnia valami papírokat elintézni.
-Anya,bocsi,hogy felteszem a kérdést,de apa hol van?-kérdeztem anyától,aki láthatólag eléggé furcsállta,hogy alig eszek valamit.
-Fogalmam sincs kicsim!Talán nem ízlik az,amit főztem,hogy alig eszel valamit?-érdeklődött.Bevallom nagyon megijedtem.Mit is mondhatnék anyukámnak?Hazudjak neki is?
-Nem igazán vagyok éhes!-feleltem. Ryan érdeklődve nézett rám.
-Ryan,mesélj már milyen volt Brazíliában?-fordult anya Ry felé.
-Hát...tűrhető volt!Nina nélkül nem volt az igazi!-zárta le a témát Ryan.
Mikor befejeztük a vacsorát éppen csengettek.Szaladtam az ajtóhoz,ami mögött két egyenruhás rendőrt pillantottam meg.
-Jó estét!Ön Mrs. Justice?-kérdezte az egyik a jelvényét mutatva.
-Nem,én a lánya vagyok!Miben segíthetek?-kérdeztem,majd beljebb invitáltam őket a házba.
-Először is,szeretném,ha idehívnád az anyukádat!
-Anya,jönnél egy percre?-kiabáltam be a konyhába,ahonnan ő is és Ryan is kisétált.
-Jó estét!Mi történt?-kérdezte anya elég idegesen.
-A férjéről lenne szó!-a szívem kihagyott egy ütemet.-Nagyon sajnálom,de életét vesztette egy autóbalesetben!-fel sem fogtam,amit a rendőr mondott.Ott álltam lefagyva,miközben az arcomon folytak le a sós könnyek,amik szinte égették a bőröm.Egyre jobban szorítottam Ryan kezét,aki szintén megdermedve állt mellettem.
-Köszönöm,hogy elmondták!Viszlát!-zárta le anya a témát és dobta ki őket a lakásból.Biztos,hogy összeestem volna,ha Ryan nem kap el.Csak markoltam a pólóját és sírtam.
-Nézz rám Nina!Nézz rám!-kiabált velem Ryan.
-Meg akarok halni!Apával akarok lenni!-ütöttem a mellkasát és ordítottam.
-Nina,figyelj rám!-rázott meg Ryan és próbálta lefogni a kezem,amivel még mindig ütöttem szegényt.
Ellöktem magamtól és a szobámba indultam,de a lépcsőre rogytam és kiabáltam.Anya odafutott hozzám és átölelt.Ő is sírt,de nyugodt próbált maradni miattam.
-Kicsim,nem lesz semmi baj!Figyelj most rám!Együtt túl fogunk jutni ezen!Szeretlek!-próbált nyugtatni,hatástalanul.-Ryan kérlek gyere ide!
-Igen?-jött közelebb Ryan és leült a lépcsőre.
-Meg szeretnélek kérni valamire!Itt tudnál ma maradni és vigyázni Nina-ra?-szorította meg a kezem anya.
-Persze!Menjen,pihenjen le,én pedig felviszem Nina-t a szobájába!-javasolta Ryan,majd az ölébe kapott és felvitt az emeletre.Lerakott az ágyra,majd lement egy pohár vízért.Én pedig azon gondolkodtam,hogy lehetnék örökre apukámmal!


Sajnálom,hogy ilyen rövidre írtam ezt a részt,de nem igazán van ötletem! Remélem azért ez is elnyeri a tetszésetek! 

Puszi: Viki! ♥

Prológus

Ülök a szobámba és gondolkodok.A legjobb barátom egy fiú.Létezik egyáltalán barátság fiú és lány között.Valószínűleg igen,mert akkor nem tekintenék így Ryan-ra. Gondolatmenetemet anyukám hangja szakította meg.
-Kicsim,Ryan jött hozzád!Felküldhetem?-kiabált fel anyu a földszintről.
-Persze,nyugodtan!-válaszoltam,majd gyorsan egy kisebb rendet varázsoltam a szobámba.Magazinok hevertek mindenhol különböző súlycsökkentő diétákkal.Túl rondának tartom magam,éppen ezért teszek különböző dolgokat,amik segítenek ebben.Az ajtó túloldaláról kopogást hallottam,majd társult hozzá egy személy is. Ryan.
-Szia!-ugrottam fel az ágyról és öleltem meg.
-Szia!-ölelt vissza.Beszívtam férfias illatát,amit a spray adott neki.
-Hiányoztál!-dobta le magát az ágyra. Ryan két hétre kiutazott a szüleivel Brazíliába,ahol a rokonai élnek.Ott karácsonyoztak.
-Te is nekem!Milyen volt Brazíliában?-kérdeztem,majd leültem mellé az ágyra.
-Hát..nem voltál ott,így elég sokat gondoltam arra,hogy vajon mit is csinálhatsz most,amíg én az unokatesóimmal szenvedek!A rokonok normálisak voltak,csak nem volt velem egykorú gyerek,ezért nehéz volt felhőtlenül jól éreznem magam.-mosolygott.-Neked,hogy telt a karácsony?-ettől a kérdésétől féltem.Hogy is telt?Mit csináltam a karácsonyi időszak alatt?Valljuk be,minden időm elment azzal,hogy éheztetem magam.Ha ezt Ryan megtudná,biztosan nagyon mérges lenne rám,és talán meg sem bocsájtaná ezt nekem.
-Öhm...én nem igazán élveztem a karácsonyt!Valljuk be,hogy nélküled nem volt olyan,mint amilyennek lennie kellett volna!-szomorodtam el.Hazudnom kellett Ryan-nak. Sosem hazudtam még neki.Mindig mindent megbeszéltünk.
-Jaj,de édes vagy!-húzott közel magához.Átölelt,én pedig akaratlanul is elsírtam magam.
-Hé mi a baj?-törölt le egy könnycseppet az arcomról.Utáltam,amikor ilyen sebezhetőnek tűnök előtte.
-Semmi!Jó,hogy itt vagy!-szorítottam ölelésünkön.Kicsit neheztelte ezt nekem,de inkább nem szólt semmit.
-Kicsim,gyertek le vacsorázni!-kiabált anyu.Vacsora.Ez az amit már megint ki akartam hagyni,de mivel itt volt Ryan,nem tehettem semmit.Sajnos ennem kell!