Ryan és én lesiettünk az ebédlőbe és helyet foglaltunk az asztalnál.Anya behozta a vacsorát és leült velem szembe.Apa még mindig nem ért haza a munkából.Szinte sosincs itthon.A karácsonyt is nélküle kellett töltenünk,mert az irodába kellett maradnia valami papírokat elintézni.
-Anya,bocsi,hogy felteszem a kérdést,de apa hol van?-kérdeztem anyától,aki láthatólag eléggé furcsállta,hogy alig eszek valamit.
-Fogalmam sincs kicsim!Talán nem ízlik az,amit főztem,hogy alig eszel valamit?-érdeklődött.Bevallom nagyon megijedtem.Mit is mondhatnék anyukámnak?Hazudjak neki is?
-Nem igazán vagyok éhes!-feleltem. Ryan érdeklődve nézett rám.
-Ryan,mesélj már milyen volt Brazíliában?-fordult anya Ry felé.
-Hát...tűrhető volt!Nina nélkül nem volt az igazi!-zárta le a témát Ryan.
Mikor befejeztük a vacsorát éppen csengettek.Szaladtam az ajtóhoz,ami mögött két egyenruhás rendőrt pillantottam meg.
-Jó estét!Ön Mrs. Justice?-kérdezte az egyik a jelvényét mutatva.
-Nem,én a lánya vagyok!Miben segíthetek?-kérdeztem,majd beljebb invitáltam őket a házba.
-Először is,szeretném,ha idehívnád az anyukádat!
-Anya,jönnél egy percre?-kiabáltam be a konyhába,ahonnan ő is és Ryan is kisétált.
-Jó estét!Mi történt?-kérdezte anya elég idegesen.
-A férjéről lenne szó!-a szívem kihagyott egy ütemet.-Nagyon sajnálom,de életét vesztette egy autóbalesetben!-fel sem fogtam,amit a rendőr mondott.Ott álltam lefagyva,miközben az arcomon folytak le a sós könnyek,amik szinte égették a bőröm.Egyre jobban szorítottam Ryan kezét,aki szintén megdermedve állt mellettem.
-Köszönöm,hogy elmondták!Viszlát!-zárta le anya a témát és dobta ki őket a lakásból.Biztos,hogy összeestem volna,ha Ryan nem kap el.Csak markoltam a pólóját és sírtam.
-Nézz rám Nina!Nézz rám!-kiabált velem Ryan.
-Meg akarok halni!Apával akarok lenni!-ütöttem a mellkasát és ordítottam.
-Nina,figyelj rám!-rázott meg Ryan és próbálta lefogni a kezem,amivel még mindig ütöttem szegényt.
Ellöktem magamtól és a szobámba indultam,de a lépcsőre rogytam és kiabáltam.Anya odafutott hozzám és átölelt.Ő is sírt,de nyugodt próbált maradni miattam.
-Kicsim,nem lesz semmi baj!Figyelj most rám!Együtt túl fogunk jutni ezen!Szeretlek!-próbált nyugtatni,hatástalanul.-Ryan kérlek gyere ide!
-Igen?-jött közelebb Ryan és leült a lépcsőre.
-Meg szeretnélek kérni valamire!Itt tudnál ma maradni és vigyázni Nina-ra?-szorította meg a kezem anya.
-Persze!Menjen,pihenjen le,én pedig felviszem Nina-t a szobájába!-javasolta Ryan,majd az ölébe kapott és felvitt az emeletre.Lerakott az ágyra,majd lement egy pohár vízért.Én pedig azon gondolkodtam,hogy lehetnék örökre apukámmal!
Sajnálom,hogy ilyen rövidre írtam ezt a részt,de nem igazán van ötletem! Remélem azért ez is elnyeri a tetszésetek!
Puszi: Viki! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése