2015. január 2., péntek

7.rész

-Engedj már el!Utállak!Tudod egyáltalán,hogy mekkora fájdalmat okoztál nekem?Mégis ki a franc az a Rose?Hm?Válaszolj már,baszd meg,ha kérdezlek!-ordítottam Danny-vel,majd lelöktem magamról és felültem a kanapén.
-Nina,fejezd már be!Sajnálom,érted?-kiabált ő is.
-Sajnálod?Tudod akkor kellett volna sajnálnod,amikor összeálltál azzal a csajjal!Nem vagyok kurva,hogy csak lefektess!-vágtam hozzá a számomra fájdalmas szavakat.
-Senki sem tart téged annak!Nem tudod felfogni,hogy hiba volt!Hiba volt összejönnöm Rose-val.-mentegetőzött.
-Ja,még hogy mekkora!Csak hogy ez nem egy apró kis hiba,hanem ez rohadt komoly!Már azt sem tudom,hogy igazából együtt voltunk-e,de már nem is érdekel!Békén hagyhatsz!Visszamehetsz Rose-hoz és boldogok lehettek együtt!-ordítottam.Vissza akartam tartani a sírást,de nem sikerült.
-Nina,fogd fel végre,hogy mennyire sajnálom!Szeretlek,csakis téged!-jött hozzám közelebb.
-És most azt várod tőlem,hogy ezt el is higgyem?-kérdeztem cinikusan.
-Ne mondd azt,hogy nem érzel irántam semmit,meg hogy utálsz,mert te is tudod nagyon jól,hogy ez nem igaz!-kapott el a derekamnál fogva és lovagló ülésbe az ölébe húzott.
-Danny,ezt ne!-mintha meg sem hallotta volna,a nyakam kezdte el csókolgatni.-Danny hagyd abba!Haza akarok menni!-ütöttem a mellkasát.
-Jó,haza viszlek!-egyezett bele.Megfogta a csuklóm és maga után húzott.Beültünk a kocsiba és egy 10 perc alatt haza is értünk.Már épp ki akartam szállni az autóból,amikor Danny elkapta a szoknyám szélét és megállított.
-Egy 10-es skálán,mennyire haragszol rám?-nézett a szemebe.
-Ezer!Most pedig,ha megbocsájtasz,mennem kell!Szia!-ugrottam ki a kocsiból.Nekem fájtak legjobban ezek a szavak.Annyira szeretem Danny-t. Képes volt egy Rose nevű csajjal összejönni,amíg én itt voltam neki.
-Hazajöttem!-kiáltottam anyának,majd felrohantam a szobámba és előkerestem a múlt héten vásárolt ruhát.Ma nem segíthet semmi sem jobban,csak ha elmegyek bulizni.Gyorsan előkaptam a telefonom és felhívtam Ryan-t.
-Szia,nincs kedved buliba menni?-támadtam le.
-De persze,találkozzunk fél óra múlva a házatok előtt!-egyezett bele.
-Rendben,szia!-raktam le a készüléket.
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam.Megszárítottam magam és belebújtam a ruhába.Egy alap sminket raktam fel,ami kicsit kiemelte a szemem.A hajam hosszú csigákba csavartam össze.Mikor késznek nyilvánítottam magam,lesétáltam,majd szóltam anyának,hogy buliba mentem.Kisétáltam a friss levegőre,ami eléggé lehűlt.Mondjuk mit is vártam az ősztől. Ryan kocsija itt állt a házunk előtt.Odaszaladtam hozzá és beszálltam.
-Szia!Mi újság csajszi?-adott puszit az arcomra.
-Szia,semmi különös!-csuklott meg a hangom.
-Jó,ha nem akarod elmondani,nem erőltetem.Majd ha szeretnéd elmeséled!
-Köszönöm,majd ígérem,hogy el fogom mondani!-végül 15 perc alatt odaértünk a buli helyszínére.Nagyon jó volt a hangulat és a zene is tetszett.Amíg Ryan az egyik haverjával ökörködött,addig én táncolni indultam.Ütemesen ringattam a csípőm a zene ütemére,mikor két kezet éreztem a derekamon.Megfordultam és egy helyes,barna hajú sráccal találtam szembe magam.
-Szia!Meghívhatlak egy italra?-kacsintott.
-Persze,menjünk!-leültem egy társalgónak kialakított kanapéra és vártam,hogy a srác hozzon valami piát.Nem érdekelt,hogy Danny mit gondolna.
-Itt is vagyok!Tessék az italod!Amúgy mi a neved?-mosolyodott el.
-Nina Justice és a tiéd?
-Noel Walter!-mondta,majd közel ült hozzám,hajamat félre söpörte a nyakamtól,majd hevesen csókolgatni kezdett.
-Hé Noel,fejezd be!-szóltam rá.
-Fogd be a szád baby!-kezdte fogdosni a combom.Ledöntött a kanapéra és szétfeszítette a lábamat.A karomat olyan erővel fogta meg,hogy rögtön vörös ujjlenyomatok lettek rajta.Már épp azon voltam,hogy vége,meg fog erőszakolni.Mivel még sosem voltam fiúval,nagyon féltem. Ryan persze,mint egy jó testőr,most is a segítségemre sietett és kiszabadított a karjai közül.A srác mondani akart valamit,de mikor meglátta Ryan háta mögött álló fiúkat,be is fogta a száját.
-Te retardált köcsög!-öntöttem le az itallal,amit pár perce hozott nekem.
-Egy kis ribanc vagy!Remélem a pasid nem tudja,hogy flörtöltél velem!-kacsintott.
-Mi közöd van neked hozzám és az esetleges pasimhoz?-ugrottam volna neki.Nem tehetek róla,senki sem mondhat semmit sem Danny-ről,csak én. Ryan megfogta a derekam,felemelt és kirángatott a buliból egyenesen az autóhoz.Berakott hátulra és rám zárta az ajtót,majd ő is beszállt és elhajtott.Azt hittem,hogy majd haza fog vinni,de ehelyett Danny háza előtt állt meg.
-Te meg mégis mi a francnak hoztál ide?-kiabáltam vele.-Én be nem megyek oda!
-Nem érdekel,mert akkor magam foglak becipelni!-fenyegetőzött.
-Nem értem,hogy mi köze a ma estéhez Danny-nek!Legalább elmagyaráznád?-mihelyst végig mondtam a mondatot,Ryan megfogott és kiemelt a kocsiból.Az ajtóhoz cipelt,majd kettőt kopogott és benyitott.
-Végre itt vagytok!Mi történt?Bántott?Megütött?-kérdezte és megfogta a karomat,mire felszisszentem.-Ezt ő tette?-kérdezte.
-Te honnan tudsz az egészről?-mire megkérdeztem,már tudtam is a választ. Ryan.
-Ryan felhívott,hogy idehoz téged!Elmondta mi történt!-erre a kijelentésére elsírtam magam.Vissza gondoltam,hogy mi történt.
-Kinyírom azt az állatot!-pattant fel hirtelen és sietve az ajtó felé indult.Düh és elszántság csillogott a szemében.
-Ne!Kérlek!-szóltam utána.-Kérlek,maradj itt!Szükségem van rád!-megállt a keze,hosszan elidőzött a kilincsen,majd visszasétált hozzám.Odahajolt és megcsókolt.Annyira vágytam erre,hogy remegett az egész testem.Mikor elengedett,vettem egy mély lélegzetet.
-Köszönöm,hogy itt maradtál!-suttogtam.
-Igazán semmiség!-suttogta.-Jobban érzed magad?
-Nem!Borzalmas volt!-feleltem őszintén.
-Én szívesen elvertem volna,de te nem engedted!Ha egyszer találkozok vele,esküszöm,hogy beverem a képét!Meg foglak védeni,ígérem.Nem engedem,hogy még egyszer bajod essen!-húzott a mellkasára.

2015. január 1., csütörtök

6.rész

Boldog voltam,de mégis meg akartam halni.Nem érti senki,hogy ez nem mehet tovább.Ha csak azokra a percekre gondolok,amikor apa és én együtt mentünk mindenhová,görcse rándul a gyomrom.Minden egyes mozdulat fáj.Minden egyes szó.Fáj,amikor Danny-vel vagyok és az is ha nélküle.Nem akarok a puszta jelenlétemmel neki is fájdalmat okozni.Magam után húztam a szobába,ahol helyet foglalt az ágyamon.Ideges pillantásokkal jutalmazott.Fel alá járkáltam a szobába,hátha így enyhül az idegességem.
-Annyira hiányzik!-suttogtam inkább magamnak,de sajnos Danny is meghallotta.
-Tudom!-állt elém.-Én itt vagyok neked és vigyázni fogok rád,ígérem!-pont olyan volt,mint apa.

Nyár volt.A suli utolsó napja.Épp apával tartottunk haza,amikor szembe jött velünk egy biciklis és fellökött.Mivel még elég kicsi voltam,elkezdtem sírni,de apa a karjába vett és vigasztalni kezdett.
-Semmi baj,kicsim!Ez csak egy kis horzsolás,gyorsan el fog múlni.Ígérem,hogy én itt leszek mindig veled és vigyázni fogok rád!Szeretlek kislányom!
-Én is téged apa!

A szememből rekord sebességgel törtek elő a könnyek. Danny odasétált hozzám és vigasztalni kezdett.
-Hé,semmi baj!-simogatta a hátam.-Nézz rám!-megtettem,amit kért.Ajkait az enyémre nyomta és megcsókolt.Kezem a derekába fúrtam,ő pedig a tarkómat és a derekamat fogta.Az ágyhoz kezdtünk hátrálni,amikor felbuktam a saját lábamba és a földre estünk. Danny rajtam feküdt.
-Megütötted magad?-kérdezte.
-Nem,semmi gond!-leszállt rólam,majd felsegített és az ágyra döntött.Fölém mászott és csókolgatni kezdett.Keze a pólóm alá vándorolt és megkereste a melleimet.Finoman megszorította,ami belőlem egy szaggatott nyögést váltott ki.
-Anya!-kiáltottam,amikor megláttam anyát az ajtóban.
-Úristen,Mrs. Justice elnézést!-szállt le rólam Danny.
-Nina,beszélhetnénk?-kérdezte szomorúan Mrs. Justice.
-Ha ki akarsz oktatni,hogy mennyire felelőtlen,gyerekes és szófogadatlan lány vagyok,akkor inkább ne mondj semmit!-néztem rá anyára.
-Sajnálom kicsim!Szeretlek és nem akartam veled veszekedni,csak tudod ez nekem is nehéz!Remélem meg tudod ezt érteni!-ahelyett,hogy mondtam volna anyának valamit,odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Én is sajnálom!-sírtam.
-Megyek csinálok vacsorát! Danny itt vacsorázol ma?-mosolygott anyu.
-Ha nem gond,akkor igen!-válaszolt Danny.
-Akkor megbeszéltük!-azzal kisétált anyu a szobából.
Danny-nek csörgött a mobilja,ezért kisétált a folyosóra és felvette.Mivel eléggé kíváncsi voltam arra,hogy kivel beszélget hallgatóztam.

Danny

-Szia baby,most nem igazán alkalmas!-szóltam bele a telefonba. Rose,a barátnőm hívott.Talán mindenki egy rohadt seggfejnek tartana,hogy játszok Nina-val,de nem tehetek mást.Muszáj ezt tennem.Én sem szeretném,de ha nem teszem,jó nagy probléma lesz belőle.
-Szia,nyuszi!Csak gondoltam ma eljöhetnél,hogy szórakozzunk egy kicsit!-vázolta fel előttem,hogy mit is szeretne.
-Rose,ez most nem fog menni!Van egy kis dolgom!-próbáltam megoldani a ma estét.
-Rendben,de holnap akkor jössz!
-Persze cica!Szia!-nyomtam ki a telefont.Megfordultam,hogy visszamenjek a szobába,amikor Nina-val találtam szembe magam.
-Nina sajnálom!Nem akartalak becsapni!-léptem közelebb hozzá.
-Nem becsaptál,hanem kihasználtál!Rose tudja,hogy fűvel-fával ágyba bújsz helyette?-kiabált.
-Nina,nem mindegy?-emeltem fel én is a hangom.
-Hát nem az!Egy rohadék vagy,Danny!-vágta hozzám a cipőjét.-Tűnj el!Most!-ordított.
Megindultam lefele a lépcsőn,ám eszembe jutott,hogy fenn hagytam a kabátom.Mire végig gondoltam,hogy vissza kellene mennem érte,Nina kezében a kabátommal lerohant a lépcsőn.
-Nina,mit csinálsz?-futottam utána.
-Azt,amit már rég meg kellett volna tennem!-mondta,majd kinyitotta az ajtót és kidobta rajta a kabátom.Odaszaladtam hozzá és még mielőtt el tudott volna futni,elkaptam a derekánál fogva. Sikított és kiabált,ezért megfogtam és kivittem a kertbe.
-Engedj el!Utállak!Utállak!Utállak!Hagyj békén!-sikított.
-Nina egy pillanatra fogd már be!-kiabáltam én is vele.Mikor rájöttem,hogy ez így nem fog működni,ezért megfogtam,beraktam a kocsiba és rázártam az ajtót.Visszamentem a házba és szóltam Mrs. Justice-nak,hogy reggel hozom a lányát.Elhagytam a házat,majd beszálltam a kocsiba és elvittem hozzám.
-Mit csinálsz?Állj meg!A rohadt életbe Danny,eressz már el!-kiabált,amíg kivettem a kocsiból és bevittem a nappaliba.
-Most pedig szépen meghallgatod,hogy mi is történt valójában!-figyelmeztettem.
-Nem!Nem érdekelsz!Gyűlöllek!Most pedig,ha megbocsájtasz...-indult volna a bejárati ajtó felé,de elkaptam és a kanapéra fektettem.Fölé másztam és megcsókoltam.Egy darabig nem akarta,aztán visszacsókolt.Nem kockáztathatom,hogy elveszítsem.Azt hiszem,hogy kezdek beleszeretni.Pedig nem akartam,csak szórakozni vele.Szerelmes lettem belé.